8.rész

8.rész

-MinAh-futott hozzám Zelo, kétségbe esett arcot vágva. Ahogy odaért hozzám le gugolt elém, mire én karjaimat nyaka köré tekerve kezdten el öleni.
-MinAh, baj van? -Nem- öleltem még nindig, majd miután érezten ahogy könnyeim végig folynak az arcomjn, majd beszívódnak baráom polójába elengedtem.  A legrosszabb az volt, hogy még magam sem tudtam miért sírok.
Miután sikerült le nyugodnom, a fiúk kitalálták, hogy vacsorázzak náluk. Ez mind szép és jó lett volna, ha csak nem kellett volna keresnem magamnak valakit, aki haza visz.
-Biztos nem tudtok értem jönni- faggattam a telefon másik oldalán elhelyezkedő Chunjee-t.
-Sajnálom húgi, fél óra múlva fel lépésünk lesz, nincs valaki más akit feltudnál hívni?
-De végük is megpróbálhatom.
-Rendben, de hívj ha hazaértél. Szeretlek.
-Rendben. Én is téged szia- tettem le a telefont, majd Zicot kezdtem el tárcsázni.
-Heeeeeelp meeeee pleeeeaaaaas- kiabáltam a telefinba, miután a huszadik csörgésre felvette a telefont.
-Mi törtébt? Ég a ház?
-ő várj megnézem- elvetten a készüléket a fülemtől, majd vissza helyeztem-nem. Vagyis itt nem.
-Akkor mi történt?..

Miután JiHo sem tudott értem jönni, úgy döntöttem gyalog indulok haza. Ez mind jó ötletnek tűnt, egészen addig amíg rá nem jötten arra, hogy nem éppen egy tíz perces útra készülök. Az utca végétől két háznyira álltam meg, majd életem talán egyik legrosszabb döntését meghozva cselekedtem. Telefonom hívás listályát görgetve lefelé kerestem ki a telefon számot.
-Mr. tökéletesnek hiszem magam- olvastan fel, majd rövid habozás után rá is nyomtam a hívás gombra. Nem viccelek összesen kétszer csörrent meg a telefon, de ő már fel is vette készülékét.
-Yoboseo.
-GiKwang...
-MinAh? Történt valami, vagy miért hívtál?
-Figyelj, igazából...
-Héj cica mit keres egy ilyen dögös kislány itt az utcán- az ismeretlen férfire néztem, miközben a telefonomat narkolásztam a ketemben.
-MinAh hol vagy? Azonnal érted negyek.
-A TS-től két utcányira.
-Ne mozdulj, mindjárt ott vagyok. Ezzel a mondattal bontotta a vonalat.

 Ameddig vártam érkezését, fülesemet elő halászva tekertem maximumra a hangerőt, ezzel kizárva a körülöttem zajló hangokat. A zenébe merülve egy padra ültem, ahonnan a járdán átkelő emvereket figyelhettem. Hirtelen valaki a vállamhoz ért, amiért a hírtelen rémülettől meg ugrottam. Az illető ezután nyakam köré fonta karjait, ezután kezemmel ki húztam fülemből a zenét szolgáltató eszközt, és fejemet meg emelve figyeltem meg a karok tulajdinisát. GiKwang megnyugodott tekibtetével néztem szembe. Miután a fiúban tisztázódott a rzdat, higy semmi bajom sincs elengedett és le ült mellém a padra. Egy darabig csak csendben ültünk egymás mellett, figyelve a körülöttünk elhaladó embereket. A hosszú csend után fel állt, majd kezét felém nyúhtva fordult meg. Bár habozva, de végül elfogadtam a felém tartott kezét. Amikor már biztosab érezte a tenyeremet a sajátjába fonodni egy hirtelen de mégis óvatos rántással segített fel a padról. Kocsia felé sétálva, kezemet szorosan fogta. A kocsiba szálva rögtön a biztonsági övhöz nyúltam, hogy be csatolhassam magamat.  Az utazás alatt nem szóltunk egymáshoz, csak figyeltük ahigy az utakat bevilágították a lámpák fényei. Végül a közöttünk ki alakult csendet ő törte meg, amikor az egyik pirosnál megálltunk.

-Nagyon megilyesztettél.
-Sajnálom- nézrem rá, majd bűnbánóan lehajtottam a fejemet. Tényleg sajnáltam.
-Attól féltem, ha nem sietek valami bajod lesz. Erre már semmiz sem vállaszoltam, hanem inkább megpróbáltam vissza szerezni a csnedet. A csend nen tartott túl sokáig mivel megérkeztünk a házunkhoz.
-Köszönöm.
-Nincs mit meg köszönnöd.
Csak bólintottam miközben az ajtó felé nyúltam.
-GiKwang- engedtem el a kilincset- ha tényleg megakarsz ismerni.... jobblenne előről kezdeni, nem gondoldo?
-Ha újra kezdhetném minent mashogy csinálnák- hangja alig volt halható. Gondolom nem is nekem szánta mondanivalóját.
-Akkor csináld máskép. Menjünk el valahova és ismerjük meg egymást.
-Tessék- pillantott rám.
-Jól hallottad.
-Akkor esetleg holnap...
-Nem jó...de holnapután találkozhatunk bármikor.
-Tényleg?
-Igen, de ígérd meg, hogy a jósnőlet messzire elkerüljük. Kijelentésemen csak nevetni kezdett, majd bolontott egyet. 

Este az ágyamban fetrengve kutattam a laptopomon, hogy minnél több érdekes infót megtudhassak a fiúkról. Éppen egy érdekes cikket lezdtem el olvasni, amikor anyu jött be az ajtón. Kérdőn teki tettem rá.
-Ezt neked küldte valaki- rakott le egy dobozt az asztalra. Közelenről megnéztem a dobozt, majd úgy döntöttem reggel nézem meg a tarzalmát.

7.rész

7.rész

A vidámparkba érve én fancsali képet vágva indultam meg GiKwang mellé. Miután megvette a jegyeket a kapun keresztül a kínszenvedésem börtönébe csöppentünk.

-Na és hova megyünk élősszőr?

-Hát ahová csak szeretnél-Mosolygott rám azzal az 1000 wattos mosollyal az arcán.

-Na fasza...akkor menyünk a tükörterembe-indultam meg, mire ő utánam futott. Abban reménykedtem, hogy bent el tudok szökni tőle és haza tudok menni, de nem. Sőt pont, hogy még el is tévedtem, és neki kellet meg keresnie engem. A tükörterem után az ő kívánságának eleget téve egy "jós nőhöz" mentünk be. Utálom az ilyet, nem hiszek ezekben a blabla szövegekben.

-Kérem adják a kezeiket- nyúlt előre kezeinkért. Én először csak pislogtam, majd egy nagy levegő vétel után én is bele egyezően oda nyújtottam a kezem. A jós nő, elkezdte nézegetni hol az én hol AJ tenyerét.

-Hm...

-Mi az, hogy hm..-kérdetem lepetten

-Gyermekeim ti nagyon szerencsések vagytok, ugyan is nagy ritkaság, hogy az ember ennyi idősen meg találja azt akit a sors neki rendelt.

-Hogy mi? Már elnézést de m nem vagyunk egy pár, és ezzel az öntelt hólyaggal soha nem is leszek azt garantálom.

-Hidje el, a sors az egyszer úgy is be fog teljesülni- magyarázkodott.

-Elnézést, de én ezt nem hiszem, sajnálom de én most távozom-álltam fel és indultam ki a sátorból. Én kb eddig bírtam a Gi Kwanggal való "randit". Az említett srác megpróbált utol érni, többé kevésbé sikertelenül. Gyaloglás közben felhívtam Zico-t hogy ha nem nagy kérés és ha rá érne jöjjön értem. Hát persze, hogy éppen próbája volt és nem tudott elszabadulni, ezért következő mentsváramhoz. Zelo-hoz fordultam segítségül. A kis szőke herceg az első csörgetésre fel is vette a telefont.

-MinAh, valami baj van?

-Igen..értem tudnál jönni?

-Csak nem a gördeszka világbajnok?-hallottam a háttérből Himchan hangját.

-Héééj-akadtam ki

-De...ő az és ne hívd így!

-Oké bocsi szeretlek ám..amúgy mi van vele?

-Azt mondta bj vn és, hogy mennyek érte.

-De te nem tudsz érte menni, nincs jogsid.

-Nem mondod.

-Na jó hol vagy szépség?

-A vidámparktól nem messze, azt hiszem a bekötő úton-magyaráztam el hollétem.

-Tíz perc és ott vagyok, csak ne menj sehova-nyomta ki a telefont. Ne menjek sehova...chh jó vicc. Bár ha szerencsém van sikerült GiKwangot annyira le ráznom, hogy amíg nem ér ide Himchan nyugtom legyen.

Duda szóra kaptam fel a fejem, és már rohantam is megmentőmhöz.

-Na mi történt-indította el Audiját.

-Aish..Gi Kwa..

-Oh szóval a B2$t egyik tagja, hallottam róla.

-Akkor gondolom érted.

-Nem nem értem, más lányok ugrálnának örömükben, nem elszöknének előle-nevetett fel mellettem.

-Hát azok a többi lányok ez meg én vagyok. Különben sem vagyok hajlandó egy csók és csokoládé lopő öntelt majommal kapcsolatot tartani!

-Hogy érted hogy csók lopó-fékezett akkorát Himchan, hogy ha nem lettem volna be kötve már rég kirepültem volna a szélvédőn.

-Hosszú- fordultam az ablak felé.

-Van időnk, tudok egy remek sushi bárt a közelben, biztos éhes vagy, és addig időd is lesz.

-Aish.. na jó.

Az egész úton ezt meséltem neki amit valószínűleg fel is fogott azzal a cuki kis eszével.

-Mekkora egy szemét... nem gondoltam volna, hogy pont ő ilyenre képes.

-Na ugye én sem de meg történt és miután anyu végez a ruháikkal én végzek vele.

-És a többiek?

-Nem tudom kedvelem őket, de ha velük tartom a kapcsolatot, akkor vele is-hajtottam le a fejemet.

Az út további részben csendben telt. A B.A.P rezidencia elérése után, Zelo és a többiek megölelése után, neki is rontottam a szoba közepén hagyott deszkának, amitől sikeresen a földön kötöttem ki.

6.rész

6.rész

Este már kaptam is egy SMS-t Gi Kwang-tól, hogy holnap reggel értem jön a lakásunkhoz. Szemeimet forgatva írtam neki választ.

" Te idióta, attól, hogy te rá érsz nekem még lehet más programon....pl az iskola! Szóval bocsi, de ez nem fog össze jönni"

Az üzenet elküldése után nem sokkal telefonom rezgése okozott nekem szívrohamot. Hát persze, hogy ő írt...ki más.

"Sebaj, akkor majd a sulidnál várlak....nekem az egész nap jó."

Á én meg őrülök, muszáj lesz el mennem arra a hülye találkára, pedig egy porcikám sem kívánja. Az észak alatt nem nagyon tudtam aludni. Folyamatosan forgolódtam, ezért inkább bekapcsoltam a gépemet. A fény olyan hirtelen jelent meg, hogy percekig csak azt a bizonyos fehérséget láttam. Egy kis idő elteltével viszont újra láthattam. Még épp, hogy csak fel léptem Skypra, már fel is villant a chat ablak. Az én drága Zelom írt rám.

A Chates beszélgetés: Zelo MinAh

Szia hercegnő, hogy hogy fent vagy? :) <3

Sziaaa én szőke hercegem<3 :)))... Nem tudok aludni :(

De ezt én is kérdezhetném tőled :P

Joung Up üzeni, hogy ő segít neked aludni :D

Hát sajnos most lesz próbánk :((

Oh...hát várom szeretettel, az ablakom nyitva van ;) De te nem akarsz jönni a próba helyett? *-*

De nagyon szívesen mennék, de sajnos nem lehet :( Holnap suli után nem érnél rá? Deszkázhatnánk megint ;)

Sajnos nem....:/ azzal az idióta öntelt felfuvalkodott Gi Kwang-al fogok találkozni :@

Szegényem..... Himchan üzeni, hogy ha szeretnéd megmentünk :D

Az nagyon jó lenne, de nem akarok szemét lenni, sajnos hülye voltam és meg ígértem :/

Hát oké..te tudod ;)

De ha segítség kell csak csörgess meg :*

Megjegyeztem <3

De nekem sajnos mennem kell, aludj jól hercegnőm <3 :*

Rendben...puszi :* én drága hercegem <3

Ezzel le is lépett, én pedig csak néztem tovább az üres chat ablakot. Nem tudom mikor aludhattam el de reggel a billentyűzetre dőlve keltem fel. Órámra nézve tapasztaltam, hogy még csak negyed nyolc van. Várjunk csak..negyed nyolc.

-Baszus elfogok késni pattantam ki az ágyból és a fürdő felé rohantam.Olyan gyorsasággal lettem kész, mint még soha. Mint az őrült rohantam le a lépcsőn aminek köszönhettem le is gurultam róla.

Ennyire még nem éreztem magam szerencsésnek, még időben be értem.

-Már féltem, hogy be sem érsz-pattant le mellém Dea Hyun.

-Jaj..nem kell félni nem hagynálak magadra-nyomtam egy puszit orrára.

Az óráknak nagyon hamar vége lett, de én nem akartam ki menni a teremből, semmi kedvem nem volt Gi Kwang-hoz. A többiek után 10 perccel mentem ki remélve, hogy már elmentek, de persze , hogy nem. Drága ősztájtársnőim épp sikítozva állták körbe a rám váró fiút.

-Remek- motyogtam magamban, mire próbáltam feltűnés nélkül el osonni. Persze, hogy nem sikerült.

-MinAh..már azt hittem ki sem jössz  kiáltott utánam, mire az összes cicababa rám meresztette azt a tipikus mi van meg meg öllek te ribanc tekintetett.Mint aki meg nem hallotta mentem volna tovább, de ekkor valaki hirtelen meg ragadta a karomat. Meg fordultam és szembe néztem vele.

-Te meg, hogy kerültél mellém?

-Titok- kacsintott, majd kezemet még szorosabban fogva a kocsija felé kezdett el húzni. Be szálltunk  és én csak akkor vettem észre, hogy öltöny van rajta.

-Te meg minek öltöztél ki?

-Hát tudod úgy gondoltam, hogy elviszek egy gyönyörű lányt ebédelni-kacsintott rám.

-Áááá értem, akkor én ki is szállnák  nem akarok zavarni  nyúltam kilincsért, nem nagyon zavart hogy megy az autó.

-És akkor kivel ebédelek?

-Hát majd azzal a csinos csajjal..

-Te ezt direkt csinálod? Rólad beszélek te pabo-mosolygott.

-Én gyönyörű? Eddig nem az ellenkezője voltam- vontam fel szemöldököm, mire ő elpirulva rázta meg a fejét. Na remek.

-De ne haragudj de ez, hogy néz ki te ki öltözve én meg ebben a hülye egyenruhában...

-Erre is van megoldásom. Azzal hátranyúlt és előre adott egy dobozt, amiben egy ruha és cipő volt.

-Zsír-forgattam szemeim- és hol vegyem át?

-Gondolom itt-forgatta ő is a szemeit. Chh jó vicc drágám, tuti meg van szegény húzatva  Orvost neki, de azonnal.

Végül felvettem a ruhát, de csak amikor meg érkeztünk és ő kiszállt. Szerencsére az ablakok sötétítettek voltak, így tuti nem látott semmit. Nagyon tetszett a ruha és a cipő is.

-Wáááh! Tudod amikor megvettem nem gondoltam volna, hogy annál is jobban tud kinézni, de rajtad csodásan néz ki-bókolt, amit én el is engedtem fülem mellet. Az étteremben mindenki minket bámult, ami nagyon idegesített. Hamar befejeztük az ebédet. Örültem, hisz azt hittem, hogy végre megszabadultam tőle. De sajnos nem, ezután következett még csak a szenvedésem eleje, ugyan is a vidámparkba vettük az irányt.

Valaki...akárki mentsen meg!!

5.rész

5.rész

Mint később kiderült, Woo Ji Ho-ék hoz vagyunk meg híva vacsorára. Nagy nehézségek árán de sikerült rá jönnöm, hogy kik is ők, de vajon Zico-nak is sikerül rá jönnie arra, hogy én ki vagyok? Már vagy öt perce méreget, ez kezd egyre idegesítőbb lenni. Ismerj már fel basszus.

-MinAh? Ismerős ez a név, várjunk csak Lee MinAh?- tágultak ki a szemei.

-Öm igen...szia, rég volt- emeltem fel jobb karom. Ebben a pillanatban két kart éreztem derekam köré fonódni.

-Azt hittem már sohase foglak látni-szorított egyre jobban.

-JiHo meg fojtasz nyöszörögtem karjai között. Ekkor ő el engedett, de még egy puszit is nyomott az arcomra. A vacsora hamar elment, rengeteget nevettünk. Még volt egy kis időnk, mielőtt haza mennénk ezért Zico meg mutatta a szobáját. Nagyon szép és nagy volt, bár elmondása szerint már egy pár éve nem él itthon, és nem is szokta használni a szobáját.

-Nem értelek, miért nem vagy itthon?- lepődtem meg kissé.

-Hát tudod van a BlockB nevű banda- pirult el.

-Aha, szeretem a zenéjüket, bár nem ismerek tőlük olyan sokat.

-Ennek örülök, mivel én is abban a bandában rappelek. Plusz én vagyok a laeder is- mondta eléggé büszkén.

-Na ne, nekem minden gyerekkori barátom híres idol lett csak én nem tudok róla- biggyesztettem le ajkaim, mire Zico magához ölelt és megpuszilt.

-Hát még van esély rá, hogy te is az legyél. Főleg, hogy tehetséged is van hozzá.

-Á én már arról régen lemondtam, inkább állat orvos leszek.

-Értem-hajtotta le a fejét csalódottan.

-Jajj, ne legyél már ilyen, így legalább téged is tudlak majd ápolni- nevettem el magam.

-Hát köszi-öltötte rám a nyelvét. Erre csak viszonoztam tettét, aminek a vége az lett, hogy elkezdett csikizi én pedig egyenesen az ágyon kötöttem ki. Ficánkolásomat már csak az zavarta meg, hogy Zico anyukája be jött szólni, hogy megyünk. El köszöntünk barátomtól és szüleitől, majd el is indultunk haza.

Reggel elég későn keltem, inkább mondanám délelőttnek mint reggelnek de ez már mellékes. Ebéd után le ültem meg írni a házimat, utána pedig írtam Minseonak, hogy nincs e kedve(ük) találkozni. Sajnos nem értek rá, mivel mind a ketten akkor kezdték el megírni a házijukat. Így nagy örömömre anyával kellet mennem a Cube-hoz segíteni a fiúknál. Remek még egy nap azzal az idióta csók lopó Mr. Nagymenő vagyokkal. Be érve a próba terembe Yoseob és HyunSeng egyszerre ugrottak rám. Miután meg volt a nagy öljük meg MinAh-t örömünkben hadművelet tűnt fel, hogy drága cimborám nincsen sehol  már megint. Nem mondom, hogy nem örültem annak, hogy nincs itt, de attól, hogy idol még neki is időben kéne érkeznie  Mivel ilyenkor miatta sokkal tovább tartanak a ruha próbák, és ez az egész totál el húzódik. Fél órás késéssel de sikerült betolnia a seggét.

-Elnézést a késésért- hajolt meg a manager, majd előttünk is.

-Jobb mint soha- ment oda hozzá Doo Joon. Chh jellemző már megint nem kap semmit azért, hogy késett. Anya oda adta neki a ruhát, amit előző este fejezett be. Majd Mr. Tökéletes el is tűnt az ajtó mögött. Nem telt el sok idő és ki nyílt az ajtó, csak sajnos nem az miatt amit szerettem volna.

-Elnézés, de ezt nem értem, hogy kell fel venni. Anya rám nézett, amiről sajnos vettem az adást és egy hatalmas sóhaj keretében be mentem a felsőtestén meztelen fiúhoz. Kidolgozott felsőteste láttán eleinte lefagytam, de ezen hamar túl tettem magam.

-Na mit nem értesz azon a vackon?- mondtam egy kicsit morcosan.

-Hát ezt itt.- mutatott a nyakára a ruhaneműnek.

-Aha- emeltem fel a szemöldökömet- és mit nem értesz rajta pontosan?

-Ajj csak nem értem mi ezen olyan bonyolult?- emelte fel rám a hangját.

-Na ide figyelje rohadtul nincs humorom a hülyeségedre tegnap még tetszett úgyhogy szépen fogd be, és ne emeld fel rám a hangod vili? Nincs hozzá az ég világon semmi jogod. Már éppen fordultam volna meg, de ő elkapta karom.

-Most meg mi van?-fordultam meg.

-Csak, mond lenne kedved eljönni velem valahova?

-Veled?- emeltem fel a szemöldököm. Erre ő csak bólogatott mint egy idióta.

-Aish...legyen de remélem tudod, hogy nem sok kedvem van ehhez.

-Köszi, akkor majd hívlak a részletekről. Ki mentem és még mielőtt elmentem volna meg adtam a számom. Én esküszöm egy idióta vagyok. Ha még egyszer igent mondok ennek a srácnak üssetek le egy kalapáccsal. 

4.rész

4.rész

-MinAh vigyáz!!!!

-És mégis, hogyan?-kiabáltam hátra. A fal egyre csak közeledett, bennem pedig az adrenalin szint egyre csak nőtt. Hirtelen egy kósza ötlet hatására le ugrottam a deszkáról  ami egyenesen a falnak csapódva állt meg. A fiúk rémülten rohantak hozzám, de elég nagyot néztek amikor azt látták, hogy a földön fekve nevetek.

-Ez vicces volt- álltam fel.

-Te normális vagy? Ez neked vicces, azt hittem meg halsz- dorgált meg Zelo.

-Ugyan ne legyél már ilyen- és már mentem is a deszkáért, hogy egy újabb kort mennyek vele.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte YongGuk.

-Meg próbálom megint- mosolyogtam, mire Zelo kikapta a kezemből a deszkát.

-Hát biztos, hogy nem..

-De meg ígérted, hogy meg tanítasz- fordítottam neki hátat.

-Lehet, de mára elég volt- ment be a dormba.

-Nyugi, csak aggódik érted- tette vállamra kezét JongUp. Ez után a kisebb baleset után nem sokkal kaptam anyától egy SMS-t, hogy mennyek vissza, mert el kell mennem vele anyagokat venni a ruhákhoz. Mondanom se kell mennyi kedvem volt ehhez az egészhez. Elköszöntem a fiúktól, majd el indultam gyalog a több mint egy órás útra. Út közben, nem nagyon figyeltem az utat, ennek köszönhetően neki is mentem valakinek, de szerencsémhez híven én estem a földre.

-Bocsi, jól vagy?- kérdezte az illető.

-Persze, de nekem kéne elnézést kérnem, én nm figyeltem  néztem fel mosolyogva ám a mosoly hamar lefagyott az arcomra.

-Va-valami baj van? Van valami az arcomon?

-M-mi? Ja nem, csak nagyon ismerős vagy nekem.

-Hát igen, biztos a Teen top-ból- nevetett.

-Nem. Ezen ő eléggé meg lepődött.

-Mond véletlenül nem lakattál te valamikor Seongnam-ban?- tettem fel a hülye kérdést.

-De, miért?

-Mert én laktam ott egy pár évet, és volt egy barátom, akit Lee Chan Hee-nak hívtak és nagyon hasonlított rád- vakartam meg fejem. Erre ő csak ki kerekedett szemekkel nézett rám.

-Hugi?- nyögte ki végül, mire én fel emeltem a fejem- mármint MinAh, te vagy az?

-Igen, szia bátyó- mosolyogtam, mire Chunji magához ölelt.

-Nem kapok levegőt-nyöszörögtem karjai között, mire lazított ölelő karjain, de még nem engedett el.

-Most éppen Szöul?- engedett el végül. Én csak bólogattam, mire megint meg ölelt.

-És, hogy állsz a tánccal meg az énekléssel?

-Hát....hogy is mondjam, én már le tettem arról, hogy idol legyek, még mindig csinálom kedv tevésképp, de inkább a tanulásra figyelek. De sajnos most mennem kell, mert anya vár és ha nem érek oda akkor az én drága bátyómnak nem lesz kit ölelgetnie- nyújtottam ki nyelvem.

-Oké-biggyesztette le száját- de a számodat azért még meg adod?

-Persze. Meg adtam neki a számom, és már rohantam is, hogy még időben oda érjek anyához.

-Már, azt hittem ide se érsz- támadott le anya. Bocsánatot kértem, majd elmentünk megvenni a ruha anyagokat. Miután sikerült, éppen a boltból mentünk ki, amikor anyát felhívta apa.

-Mit mondott apa?

-Sietnünk kel, mert vacsora meg hívást kaptunk.

-Mi? De kikhez, meg miért?

-Tudod apád lett az igazgató és egy céges meg beszélés, de úgy tudom, hogy akikhez megyünk, egy nagyon helyes fiúk van- mosolygott anya.

-És ezzel én mit kezdjek?- emeltem fel szemöldököm, mire anya csak nevetve megvonta a vállát. Haza érve kiválasztottam a ruhámat, aztán elmentem fürdeni. Fel öltöztem kisminkeltem magam és kivasaltam a hajam.

Egy kb apával egy idős férfi nyitott ajtót, kicsit hasonlított Woo Ji Ho apjára, de már régen volt, biztos csak keverem a dolgokat. Illedelmesen köszöntem, majd egy női hangra kaptam fel a fejem.

-Azonnal gyere le és üdvözöld a vendégeket-kiabálta, mintha az emeleten zajlott volna.

-Meg mondtam, hogy nem érdekel...nem vagyok kíváncsi senkire sem, nem is itt kéne lennem-hallottam egy fiú hangot is. Még egy pár kedves szó elhagyta a nő száját, majd hirtelen a lépcsőn két alakot véltem fel fedezni. Az asszony oda ment anyához és meg ölelték egymást. Ez meg mi volt?

-MinAh drágám, már meg sem ismersz- öellt meg engem is a hölgy. Na jó kik ezek za emberek?

-Hát igen, rég volt már. De mint látom Ji Ho sem ismer fel minket.-mondta apa.

-Hát igen, de, hogy egymást sem ismerik meg- nevetett a nő is. Mi csak furcsán néztünk egymásra. Majd hirtelen le esett amit apa mondott.

-Ji Ho? Mármint Woo ji Ho?

-Na végre valakinek le esett- nevettek fel az ősök. Vajon ő fel ismer engem, vagy emlékszik még rám?

3.rész

3.rész

Rögtön fel ismertem az illetőt, fekete keretes napszemüvege megint takarta szemeit.

-Teeee- sziszegtem fogaim között, mire anya felém fordította tekintetét.

-Ismered?

-Mi? Ja nem ú, de miért?

-Hát az előbb azt mondtad, hogy te..

-De,hogy mondtam. Anyu te képzelődtél  legyintettem kezemmel. A még mindig idegennek minősülő srác felénk vette az irányt. Amint levette napszemüvegét, tekintetünk találkozott. Szemeimmel villámokat szórtam felé, amit ő egy fél mosollyal az arcán nyugtázott.

-Elnézést a késésért Lee GiKwang vagyok- hajolt meg.

-Semmi baj, örülünk a találkozásnak a nevem Mrs. Lee Minka vagyok ő pedig a lányom Lee MinAh. Beszélj a magad nevében, ugyanis én rohadtul nem örülök ennek az alaknak. Inkább ugrom le a tizedikről, minthogy ezzel egy percig is egy légtérbe legyek. Anyu oldalba bökött, hogy én is köszönjek.

-Hali-vágtam fancsali képet.

-Na de MinAh.

-Semmi baj, biztos nem tudja a kis fejével felfogni, hogy ki áll előtte- mondta cinikusan.

-GiKwang ezt most fejezd be- szólt rá JunHyung.

-Ha nem tudsz kedveset mondani inkább meg se szólalj- néztem rá szúros szemekkel.

-Húú ezt most meg kaptad-nevetett Yoseob. Anyu az egész jelenetet elég furcsa szemekkel nézte végig. Amikor rá néztem az a tipikus, erről otthon még beszélünk kisasszony nézése volt. Na remek. Már nemsokára két óra lesz, hál istennek már csak fél órát kell ezzel az ős tulokkal egy légtérben lennem és meg szabadulok tőle..a mai napra.

-Kimegyek, hozok valamit inni-kiabáltam anyának, majd ki léptem az öltözőből.Elmentem az automatához  de vissza már nem jutottam, mivel le ültem a földre és ott kezdtem el gondolkozni, vajon miért is ver engem a sors.

-Szia-lóbálta meg kezeit előttem GiKwang.

-Csá. Mit akarsz?

-Csak gondoltam, meg nézem a hölgyet él e még-ült le mellém.

-Aha...de mint látod él, úgyhogy...

-Jaj most miért vagy ilyen?- kérdezte elnyújtott szavakkal.

-Nem is tudom...a csoki vagy talán az ellopott csókom- húztam fel a szemöldököm.

-Jó értem...veszek neked csokit...

-Nem a csoki a fontos...de nem érdekes, én leléptem- ezzel fel álltam és bementem szolni anyának, hogy én megyek.

-Holnap is jössz ugye?-kérdezte Hyun Seung nagyokat pislogva.

-Hát persze- mosolyogtam. Ja sajnos holnap is látnom kell annak a... fejét. A ttöbbiekkel semmi bajom, sőt nagyon aranyosak és kedvesek de az az egy esküszöm feellküldi a vérnyomásom.

Végre itt vagyok a parkba, de Zelo még sehol. Pedig még én is késtem

-Bocsi, hogy késtem- ölelt meg hátulról a nem rég említett személy.

-Semmi...én is épp most értem ide-mosolyogtam.

-Értem, de gyere- húzott maga után egy autó felé. Beszeltünk majd ő megmondta a címet és már el is indult a sofőr.

-Most amúgy hova is megyünk?

-A dormunkhoz...a fiúknak meséltem rólad, és meg akarnak ismerni téged- mosolygott azza az édes mosolyával.

-Értem...amúgy tudsz már türköket a deszkáddal?

-Nana- mondta büszke fejjel.

-Értem, de gondolom nincs időd megtanítani deszkázni- hajtottam le a fejem.

-De...rád bármikor van időm. És kisujj esküt tettünk, hogy ha meg tanulok türköket csinálni, megtanítalak deszkázni.

-Te erre emlékszel még?-kerekedtek ki a szemeim, ő pedig csak bólintott rá.

Nemsokára meg is érkeztünk a dormhoz, ahol öt srác várt minket a kapu előtt.

-Szia...biztos te vagy MinAh – mosolygott egy elég mély hangú szőke srác. Bár ha jobban megnézem mindegyik szőke volt.

-A nevem YongGuk Zelo már sokat mesélt rólad, de tegnap miután találkoztatok még többet mint szokott- mosolygott. Valami hihetetlen gyönyörű mosolya volt.

-Én Young Jae vagyok és nagyon örülök a találkozásnak.

-Én HimChan vagyok ők pedig JongUp és DeaHyun- mutatott végig a többi fiún is.

-Örülök a találkozásnak- hajoltam meg .

Nagyon jól éreztem magam a fiúkkal, rengeteget beszélgettünk és el táncolták nekem az új számukhoz készült táncot.https://www.youtube.com/watch?v=qhy_7QTEPMQ Nagyon tetszett  hihetetlenül jól ráncoltak és valljuk be nem kicsit lepődtem meg Zelo Rapp tudásán.

-Gyere- kezdett el húzni maga után barátom.

-Jó, de hova?

-Megtanítalak deszkázni-kacsintott.

-Oké...de lehet, hogy meg halok ha rá állok-mutattam a magam előtt lévő tárgyra. Erre mindenki el nevette magát.

-Jaj gyere már, nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.

-Ha meg meghalsz majd újra élesztünk- kacsintott YongGuk. Hát köszi, lehet, hogy viccnek szánta de ha én rá állok arra a valamire én tényleg a kórházba kerülök. Mély levegőt vettem, majd hagytam hogy Zelo irányítson. Meglöktem magam jobb lábammal ahogy kérte és meglepetésemre sikerült el indulnom. Megláttam magam előtt egy falat. Na oké MinAh most legyél okos mégis, hogyan kell ezzel a valamivel meg állni?

-MinAh vigyáz!!!!

2.rész

2.rész

Az órák végén, mivel még volt egy kis időm a találkozóig elmentem a sulitól nem olyan messze eső parkba. Sétálgatás közben, láttam egy gördeszkás srácot felém gurulni. Az arca távolról nagyon hasonlított egy régi barátomra. Amikor gondolataimból, vissza tértem a valóságba észre vettem  hogy az a fiú aki miatt  az előbb elgondolkoztam a földön fekszik. Oda rohantam, hozzá és elővettem egy doboz ragtapaszt és fertőtlenítő kendőt. Jobb ha nem is kérdezitek, miért vannak ezek nálam. Talán meg szokás mivel amikor Mokpoban laktam sokszor kellet használnom egyetlen barátomon. Ő is imádót gördeszkázni, bár akkor még nem volt olyan jó, vajon most már tud trükköket?  Ki tudja, de ha egyszer újból találkozunk biztos meg kérem, hogy mutasson egy pár trükött. Meg persze meg kérem, hogy tanítson meg engem is.

-Kösz- nézett rám a fiú miután végeztem a sebei ellátásával.

-Szívesen-mosolyogtam.

-Olyan ismerős ez a mosoly... de amúgy hogy-hogy volt nálad sebtisztító és ragtapasz?

-Igen?..oh hát csak mert régen volt egy barátom még Mokpoban aki ugyan úgy gördeszkázott mint te és sokszor kellett ellátnom a sebeit, így megszokásból még most is hordom magammal.

-Mokpoban laktál?

-Igen miért?-kérdeztem.

-Mert én is ott laktam.

-Tényleg? Hogy hívnak?

-Choi Jun Hong és téged?

-A barátomat is így hívták...

-Igazán? Vár MinAh, Lee MinAh?

-Tessék?

-Na ne tényleg g te vagy az- ölelt meg- olyan rég láttalak.

-Hát ez az.. de hogy-hogy itt vagy? Miért jöttél ide?

-Ismered a BAP nevű bandát?

-Nem igazán hallgatok mostanában olyan sok zenét de ismerős..miért?

-Hát akkor bemutatkozom..Zelo a BAP maknaeja- hajolt meg a végén.

-Pabo-ütöttem meg- gratulálok, de akkor tuti nem lesz rám időd-hajtottam le fejem.

-Rád mindig lesz időm nonna. Tényleg be mutatlak a bandának-mosolygott.

-Jó de most nem érek rá mert osztálytársaimmal találkozok.

-Noss akkor add meg a számos és holnapra ne legyen  terved, majd hívlak.

Meg adtam neki a számom és elbúcsúztunk. Nem sokára Minseo és Hyun is meg érkezett.Elmentünk egy kávézóba ahol nagyon jókat beszélgettünk és egy nagyon finom shéket ittunk.

-Nemár Hyun töröld ki azt a képet, borzalmas fejem van rajta- kapkodtam kezemmel a gépért.

-Nem ez az első képem rólad, és szerintem aranyos ahogy elbambulva iszol-mosolygott

-Tényleg, min gondolkozol?-kérdezte MinSeo.

-Ja semmin- mosolyogtam.

Miután ott végeztünk elmentünk egy játék terembe, de ezt hamar meg untuk, így inkább elmentünk a parkba. Sétálgatás közben Hyun el tűnt, majd két szál szegfűvel tért vissza.

-Te bolond, azokat nem szabad leszedni-dorgálta meg Minseo szegény fiút.

-már nem mindegy, ugyse vették észre- öltötte ki nyelvét.

-Na jó ez igaz-mosolygott. Elég hamar el telt a dél után. Mikor haza értem felmentem szobámba, és nekiálltam tanulni.

-MinAh kicsim kérlek gyere vacsorázni-kiabált fel anya.

Lementem de apát sehol sem találtam.

-Omma hol van appa?

-Még dolgozik majd csak későn jön, de mesélj mi volt ma?

-Hát tudod... -és elmeséltem szóról szóra mindent.

-nagyon jó, de kérdezhetek valamit, holnap el kell mennem egy bandának az új klipjéhez én leszek a Stylist...eljönnél velem?

-Holnap? De holnap én..

-Dél előtt, holnap úgy is szombat és ha délutánra van programod is végzünk-pislogott rám.

-Na jó..de akkor a héten nem mosogatok-álltam fel és indultam el a fürdő felé.Miután végeztem szobámba mentem, észre vettem, hogy telefonom világít. SMS-em jött egy számomra idegen számról. "Szia MinAh JunHong vagyok holnap 4 kor legyél ott ahol ma találkoztunk, ott várlak. Aludj jól puszi :-* "

az üzenet után,boldogan bújtam az ágyba és hamar el is aludtam.

-Na de most már igazán elmondhatnád melyik bandának leszel/ünk a Stylistjai-nyafogtam anyunak.

-Majd meg látod...de szerintem ismered őket.

-Remek...még több ok, hogy el mond.

-Na jó a B2st az a banda.

-Jaaaaaaa biztos.

-Na ne csináld már kicsim...

végre oda értünk. Egy hatalmas épületnél álltunk meg. Anya ment elől miután elmondtuk  hogy hova is megyünk be engedtek minket. Egy tánc terem felé vettük az irányt amikor be léptünk öt srác állt a managerükkel.

Várjunk na azért hülye nem vagyok de ők nem hatan vannak?

-Jó napot Mrs. Lee Minka vagyok ő pedig a lányom MinAh.

-Örülök a találkozásnak- hajoltam meg.

-Mi is... a nevem Yoon Doo Joon és elnézést szeretnék kérni, hogy csapat társam még nem érkezett meg. Tudtam tudtam nem vagyok hülye, tényleg hatan vannak.És ha jól emlékszem ő a leader.

-Én Yang YoSeob vagyok- hajolt meg egy nagyon aranyos srác.

-Jang Hyun Seung vagyok, és érülök, hogy meg ismerhetem önt és a lányát.

-Szintén- hajolt meg anya is.

-Nos én Yong JunHyung vagyok... és nagyon szép vagy MinAh.

-Kö-Köszönöm- hajoltam meg.

-Na akkor már csak én vagyok, mivel GiKi még nem jött meg...a nevem Son Dong Woon és én vagyok a maknea.

-Na neee

-Mi az?

-Semmi, csak nem nézel ki a legfiatalabbnak..

-Köszi...ezt bóknak veszem- mosolygott.

-De hol van ez az idióta- mérgelődött Doo Joon.

Hirtelen kinyit az ajtó és be lépett rajta ő.