8.rész

8.rész

-MinAh-futott hozzám Zelo, kétségbe esett arcot vágva. Ahogy odaért hozzám le gugolt elém, mire én karjaimat nyaka köré tekerve kezdten el öleni.
-MinAh, baj van? -Nem- öleltem még nindig, majd miután érezten ahogy könnyeim végig folynak az arcomjn, majd beszívódnak baráom polójába elengedtem.  A legrosszabb az volt, hogy még magam sem tudtam miért sírok.
Miután sikerült le nyugodnom, a fiúk kitalálták, hogy vacsorázzak náluk. Ez mind szép és jó lett volna, ha csak nem kellett volna keresnem magamnak valakit, aki haza visz.
-Biztos nem tudtok értem jönni- faggattam a telefon másik oldalán elhelyezkedő Chunjee-t.
-Sajnálom húgi, fél óra múlva fel lépésünk lesz, nincs valaki más akit feltudnál hívni?
-De végük is megpróbálhatom.
-Rendben, de hívj ha hazaértél. Szeretlek.
-Rendben. Én is téged szia- tettem le a telefont, majd Zicot kezdtem el tárcsázni.
-Heeeeeelp meeeee pleeeeaaaaas- kiabáltam a telefinba, miután a huszadik csörgésre felvette a telefont.
-Mi törtébt? Ég a ház?
-ő várj megnézem- elvetten a készüléket a fülemtől, majd vissza helyeztem-nem. Vagyis itt nem.
-Akkor mi történt?..

Miután JiHo sem tudott értem jönni, úgy döntöttem gyalog indulok haza. Ez mind jó ötletnek tűnt, egészen addig amíg rá nem jötten arra, hogy nem éppen egy tíz perces útra készülök. Az utca végétől két háznyira álltam meg, majd életem talán egyik legrosszabb döntését meghozva cselekedtem. Telefonom hívás listályát görgetve lefelé kerestem ki a telefon számot.
-Mr. tökéletesnek hiszem magam- olvastan fel, majd rövid habozás után rá is nyomtam a hívás gombra. Nem viccelek összesen kétszer csörrent meg a telefon, de ő már fel is vette készülékét.
-Yoboseo.
-GiKwang...
-MinAh? Történt valami, vagy miért hívtál?
-Figyelj, igazából...
-Héj cica mit keres egy ilyen dögös kislány itt az utcán- az ismeretlen férfire néztem, miközben a telefonomat narkolásztam a ketemben.
-MinAh hol vagy? Azonnal érted negyek.
-A TS-től két utcányira.
-Ne mozdulj, mindjárt ott vagyok. Ezzel a mondattal bontotta a vonalat.

 Ameddig vártam érkezését, fülesemet elő halászva tekertem maximumra a hangerőt, ezzel kizárva a körülöttem zajló hangokat. A zenébe merülve egy padra ültem, ahonnan a járdán átkelő emvereket figyelhettem. Hirtelen valaki a vállamhoz ért, amiért a hírtelen rémülettől meg ugrottam. Az illető ezután nyakam köré fonta karjait, ezután kezemmel ki húztam fülemből a zenét szolgáltató eszközt, és fejemet meg emelve figyeltem meg a karok tulajdinisát. GiKwang megnyugodott tekibtetével néztem szembe. Miután a fiúban tisztázódott a rzdat, higy semmi bajom sincs elengedett és le ült mellém a padra. Egy darabig csak csendben ültünk egymás mellett, figyelve a körülöttünk elhaladó embereket. A hosszú csend után fel állt, majd kezét felém nyúhtva fordult meg. Bár habozva, de végül elfogadtam a felém tartott kezét. Amikor már biztosab érezte a tenyeremet a sajátjába fonodni egy hirtelen de mégis óvatos rántással segített fel a padról. Kocsia felé sétálva, kezemet szorosan fogta. A kocsiba szálva rögtön a biztonsági övhöz nyúltam, hogy be csatolhassam magamat.  Az utazás alatt nem szóltunk egymáshoz, csak figyeltük ahigy az utakat bevilágították a lámpák fényei. Végül a közöttünk ki alakult csendet ő törte meg, amikor az egyik pirosnál megálltunk.

-Nagyon megilyesztettél.
-Sajnálom- nézrem rá, majd bűnbánóan lehajtottam a fejemet. Tényleg sajnáltam.
-Attól féltem, ha nem sietek valami bajod lesz. Erre már semmiz sem vállaszoltam, hanem inkább megpróbáltam vissza szerezni a csnedet. A csend nen tartott túl sokáig mivel megérkeztünk a házunkhoz.
-Köszönöm.
-Nincs mit meg köszönnöd.
Csak bólintottam miközben az ajtó felé nyúltam.
-GiKwang- engedtem el a kilincset- ha tényleg megakarsz ismerni.... jobblenne előről kezdeni, nem gondoldo?
-Ha újra kezdhetném minent mashogy csinálnák- hangja alig volt halható. Gondolom nem is nekem szánta mondanivalóját.
-Akkor csináld máskép. Menjünk el valahova és ismerjük meg egymást.
-Tessék- pillantott rám.
-Jól hallottad.
-Akkor esetleg holnap...
-Nem jó...de holnapután találkozhatunk bármikor.
-Tényleg?
-Igen, de ígérd meg, hogy a jósnőlet messzire elkerüljük. Kijelentésemen csak nevetni kezdett, majd bolontott egyet. 

Este az ágyamban fetrengve kutattam a laptopomon, hogy minnél több érdekes infót megtudhassak a fiúkról. Éppen egy érdekes cikket lezdtem el olvasni, amikor anyu jött be az ajtón. Kérdőn teki tettem rá.
-Ezt neked küldte valaki- rakott le egy dobozt az asztalra. Közelenről megnéztem a dobozt, majd úgy döntöttem reggel nézem meg a tarzalmát.