4.rész

4.rész

-MinAh vigyáz!!!!

-És mégis, hogyan?-kiabáltam hátra. A fal egyre csak közeledett, bennem pedig az adrenalin szint egyre csak nőtt. Hirtelen egy kósza ötlet hatására le ugrottam a deszkáról  ami egyenesen a falnak csapódva állt meg. A fiúk rémülten rohantak hozzám, de elég nagyot néztek amikor azt látták, hogy a földön fekve nevetek.

-Ez vicces volt- álltam fel.

-Te normális vagy? Ez neked vicces, azt hittem meg halsz- dorgált meg Zelo.

-Ugyan ne legyél már ilyen- és már mentem is a deszkáért, hogy egy újabb kort mennyek vele.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte YongGuk.

-Meg próbálom megint- mosolyogtam, mire Zelo kikapta a kezemből a deszkát.

-Hát biztos, hogy nem..

-De meg ígérted, hogy meg tanítasz- fordítottam neki hátat.

-Lehet, de mára elég volt- ment be a dormba.

-Nyugi, csak aggódik érted- tette vállamra kezét JongUp. Ez után a kisebb baleset után nem sokkal kaptam anyától egy SMS-t, hogy mennyek vissza, mert el kell mennem vele anyagokat venni a ruhákhoz. Mondanom se kell mennyi kedvem volt ehhez az egészhez. Elköszöntem a fiúktól, majd el indultam gyalog a több mint egy órás útra. Út közben, nem nagyon figyeltem az utat, ennek köszönhetően neki is mentem valakinek, de szerencsémhez híven én estem a földre.

-Bocsi, jól vagy?- kérdezte az illető.

-Persze, de nekem kéne elnézést kérnem, én nm figyeltem  néztem fel mosolyogva ám a mosoly hamar lefagyott az arcomra.

-Va-valami baj van? Van valami az arcomon?

-M-mi? Ja nem, csak nagyon ismerős vagy nekem.

-Hát igen, biztos a Teen top-ból- nevetett.

-Nem. Ezen ő eléggé meg lepődött.

-Mond véletlenül nem lakattál te valamikor Seongnam-ban?- tettem fel a hülye kérdést.

-De, miért?

-Mert én laktam ott egy pár évet, és volt egy barátom, akit Lee Chan Hee-nak hívtak és nagyon hasonlított rád- vakartam meg fejem. Erre ő csak ki kerekedett szemekkel nézett rám.

-Hugi?- nyögte ki végül, mire én fel emeltem a fejem- mármint MinAh, te vagy az?

-Igen, szia bátyó- mosolyogtam, mire Chunji magához ölelt.

-Nem kapok levegőt-nyöszörögtem karjai között, mire lazított ölelő karjain, de még nem engedett el.

-Most éppen Szöul?- engedett el végül. Én csak bólogattam, mire megint meg ölelt.

-És, hogy állsz a tánccal meg az énekléssel?

-Hát....hogy is mondjam, én már le tettem arról, hogy idol legyek, még mindig csinálom kedv tevésképp, de inkább a tanulásra figyelek. De sajnos most mennem kell, mert anya vár és ha nem érek oda akkor az én drága bátyómnak nem lesz kit ölelgetnie- nyújtottam ki nyelvem.

-Oké-biggyesztette le száját- de a számodat azért még meg adod?

-Persze. Meg adtam neki a számom, és már rohantam is, hogy még időben oda érjek anyához.

-Már, azt hittem ide se érsz- támadott le anya. Bocsánatot kértem, majd elmentünk megvenni a ruha anyagokat. Miután sikerült, éppen a boltból mentünk ki, amikor anyát felhívta apa.

-Mit mondott apa?

-Sietnünk kel, mert vacsora meg hívást kaptunk.

-Mi? De kikhez, meg miért?

-Tudod apád lett az igazgató és egy céges meg beszélés, de úgy tudom, hogy akikhez megyünk, egy nagyon helyes fiúk van- mosolygott anya.

-És ezzel én mit kezdjek?- emeltem fel szemöldököm, mire anya csak nevetve megvonta a vállát. Haza érve kiválasztottam a ruhámat, aztán elmentem fürdeni. Fel öltöztem kisminkeltem magam és kivasaltam a hajam.

Egy kb apával egy idős férfi nyitott ajtót, kicsit hasonlított Woo Ji Ho apjára, de már régen volt, biztos csak keverem a dolgokat. Illedelmesen köszöntem, majd egy női hangra kaptam fel a fejem.

-Azonnal gyere le és üdvözöld a vendégeket-kiabálta, mintha az emeleten zajlott volna.

-Meg mondtam, hogy nem érdekel...nem vagyok kíváncsi senkire sem, nem is itt kéne lennem-hallottam egy fiú hangot is. Még egy pár kedves szó elhagyta a nő száját, majd hirtelen a lépcsőn két alakot véltem fel fedezni. Az asszony oda ment anyához és meg ölelték egymást. Ez meg mi volt?

-MinAh drágám, már meg sem ismersz- öellt meg engem is a hölgy. Na jó kik ezek za emberek?

-Hát igen, rég volt már. De mint látom Ji Ho sem ismer fel minket.-mondta apa.

-Hát igen, de, hogy egymást sem ismerik meg- nevetett a nő is. Mi csak furcsán néztünk egymásra. Majd hirtelen le esett amit apa mondott.

-Ji Ho? Mármint Woo ji Ho?

-Na végre valakinek le esett- nevettek fel az ősök. Vajon ő fel ismer engem, vagy emlékszik még rám?

3.rész

3.rész

Rögtön fel ismertem az illetőt, fekete keretes napszemüvege megint takarta szemeit.

-Teeee- sziszegtem fogaim között, mire anya felém fordította tekintetét.

-Ismered?

-Mi? Ja nem ú, de miért?

-Hát az előbb azt mondtad, hogy te..

-De,hogy mondtam. Anyu te képzelődtél  legyintettem kezemmel. A még mindig idegennek minősülő srác felénk vette az irányt. Amint levette napszemüvegét, tekintetünk találkozott. Szemeimmel villámokat szórtam felé, amit ő egy fél mosollyal az arcán nyugtázott.

-Elnézést a késésért Lee GiKwang vagyok- hajolt meg.

-Semmi baj, örülünk a találkozásnak a nevem Mrs. Lee Minka vagyok ő pedig a lányom Lee MinAh. Beszélj a magad nevében, ugyanis én rohadtul nem örülök ennek az alaknak. Inkább ugrom le a tizedikről, minthogy ezzel egy percig is egy légtérbe legyek. Anyu oldalba bökött, hogy én is köszönjek.

-Hali-vágtam fancsali képet.

-Na de MinAh.

-Semmi baj, biztos nem tudja a kis fejével felfogni, hogy ki áll előtte- mondta cinikusan.

-GiKwang ezt most fejezd be- szólt rá JunHyung.

-Ha nem tudsz kedveset mondani inkább meg se szólalj- néztem rá szúros szemekkel.

-Húú ezt most meg kaptad-nevetett Yoseob. Anyu az egész jelenetet elég furcsa szemekkel nézte végig. Amikor rá néztem az a tipikus, erről otthon még beszélünk kisasszony nézése volt. Na remek. Már nemsokára két óra lesz, hál istennek már csak fél órát kell ezzel az ős tulokkal egy légtérben lennem és meg szabadulok tőle..a mai napra.

-Kimegyek, hozok valamit inni-kiabáltam anyának, majd ki léptem az öltözőből.Elmentem az automatához  de vissza már nem jutottam, mivel le ültem a földre és ott kezdtem el gondolkozni, vajon miért is ver engem a sors.

-Szia-lóbálta meg kezeit előttem GiKwang.

-Csá. Mit akarsz?

-Csak gondoltam, meg nézem a hölgyet él e még-ült le mellém.

-Aha...de mint látod él, úgyhogy...

-Jaj most miért vagy ilyen?- kérdezte elnyújtott szavakkal.

-Nem is tudom...a csoki vagy talán az ellopott csókom- húztam fel a szemöldököm.

-Jó értem...veszek neked csokit...

-Nem a csoki a fontos...de nem érdekes, én leléptem- ezzel fel álltam és bementem szolni anyának, hogy én megyek.

-Holnap is jössz ugye?-kérdezte Hyun Seung nagyokat pislogva.

-Hát persze- mosolyogtam. Ja sajnos holnap is látnom kell annak a... fejét. A ttöbbiekkel semmi bajom, sőt nagyon aranyosak és kedvesek de az az egy esküszöm feellküldi a vérnyomásom.

Végre itt vagyok a parkba, de Zelo még sehol. Pedig még én is késtem

-Bocsi, hogy késtem- ölelt meg hátulról a nem rég említett személy.

-Semmi...én is épp most értem ide-mosolyogtam.

-Értem, de gyere- húzott maga után egy autó felé. Beszeltünk majd ő megmondta a címet és már el is indult a sofőr.

-Most amúgy hova is megyünk?

-A dormunkhoz...a fiúknak meséltem rólad, és meg akarnak ismerni téged- mosolygott azza az édes mosolyával.

-Értem...amúgy tudsz már türköket a deszkáddal?

-Nana- mondta büszke fejjel.

-Értem, de gondolom nincs időd megtanítani deszkázni- hajtottam le a fejem.

-De...rád bármikor van időm. És kisujj esküt tettünk, hogy ha meg tanulok türköket csinálni, megtanítalak deszkázni.

-Te erre emlékszel még?-kerekedtek ki a szemeim, ő pedig csak bólintott rá.

Nemsokára meg is érkeztünk a dormhoz, ahol öt srác várt minket a kapu előtt.

-Szia...biztos te vagy MinAh – mosolygott egy elég mély hangú szőke srác. Bár ha jobban megnézem mindegyik szőke volt.

-A nevem YongGuk Zelo már sokat mesélt rólad, de tegnap miután találkoztatok még többet mint szokott- mosolygott. Valami hihetetlen gyönyörű mosolya volt.

-Én Young Jae vagyok és nagyon örülök a találkozásnak.

-Én HimChan vagyok ők pedig JongUp és DeaHyun- mutatott végig a többi fiún is.

-Örülök a találkozásnak- hajoltam meg .

Nagyon jól éreztem magam a fiúkkal, rengeteget beszélgettünk és el táncolták nekem az új számukhoz készült táncot.https://www.youtube.com/watch?v=qhy_7QTEPMQ Nagyon tetszett  hihetetlenül jól ráncoltak és valljuk be nem kicsit lepődtem meg Zelo Rapp tudásán.

-Gyere- kezdett el húzni maga után barátom.

-Jó, de hova?

-Megtanítalak deszkázni-kacsintott.

-Oké...de lehet, hogy meg halok ha rá állok-mutattam a magam előtt lévő tárgyra. Erre mindenki el nevette magát.

-Jaj gyere már, nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.

-Ha meg meghalsz majd újra élesztünk- kacsintott YongGuk. Hát köszi, lehet, hogy viccnek szánta de ha én rá állok arra a valamire én tényleg a kórházba kerülök. Mély levegőt vettem, majd hagytam hogy Zelo irányítson. Meglöktem magam jobb lábammal ahogy kérte és meglepetésemre sikerült el indulnom. Megláttam magam előtt egy falat. Na oké MinAh most legyél okos mégis, hogyan kell ezzel a valamivel meg állni?

-MinAh vigyáz!!!!

2.rész

2.rész

Az órák végén, mivel még volt egy kis időm a találkozóig elmentem a sulitól nem olyan messze eső parkba. Sétálgatás közben, láttam egy gördeszkás srácot felém gurulni. Az arca távolról nagyon hasonlított egy régi barátomra. Amikor gondolataimból, vissza tértem a valóságba észre vettem  hogy az a fiú aki miatt  az előbb elgondolkoztam a földön fekszik. Oda rohantam, hozzá és elővettem egy doboz ragtapaszt és fertőtlenítő kendőt. Jobb ha nem is kérdezitek, miért vannak ezek nálam. Talán meg szokás mivel amikor Mokpoban laktam sokszor kellet használnom egyetlen barátomon. Ő is imádót gördeszkázni, bár akkor még nem volt olyan jó, vajon most már tud trükköket?  Ki tudja, de ha egyszer újból találkozunk biztos meg kérem, hogy mutasson egy pár trükött. Meg persze meg kérem, hogy tanítson meg engem is.

-Kösz- nézett rám a fiú miután végeztem a sebei ellátásával.

-Szívesen-mosolyogtam.

-Olyan ismerős ez a mosoly... de amúgy hogy-hogy volt nálad sebtisztító és ragtapasz?

-Igen?..oh hát csak mert régen volt egy barátom még Mokpoban aki ugyan úgy gördeszkázott mint te és sokszor kellett ellátnom a sebeit, így megszokásból még most is hordom magammal.

-Mokpoban laktál?

-Igen miért?-kérdeztem.

-Mert én is ott laktam.

-Tényleg? Hogy hívnak?

-Choi Jun Hong és téged?

-A barátomat is így hívták...

-Igazán? Vár MinAh, Lee MinAh?

-Tessék?

-Na ne tényleg g te vagy az- ölelt meg- olyan rég láttalak.

-Hát ez az.. de hogy-hogy itt vagy? Miért jöttél ide?

-Ismered a BAP nevű bandát?

-Nem igazán hallgatok mostanában olyan sok zenét de ismerős..miért?

-Hát akkor bemutatkozom..Zelo a BAP maknaeja- hajolt meg a végén.

-Pabo-ütöttem meg- gratulálok, de akkor tuti nem lesz rám időd-hajtottam le fejem.

-Rád mindig lesz időm nonna. Tényleg be mutatlak a bandának-mosolygott.

-Jó de most nem érek rá mert osztálytársaimmal találkozok.

-Noss akkor add meg a számos és holnapra ne legyen  terved, majd hívlak.

Meg adtam neki a számom és elbúcsúztunk. Nem sokára Minseo és Hyun is meg érkezett.Elmentünk egy kávézóba ahol nagyon jókat beszélgettünk és egy nagyon finom shéket ittunk.

-Nemár Hyun töröld ki azt a képet, borzalmas fejem van rajta- kapkodtam kezemmel a gépért.

-Nem ez az első képem rólad, és szerintem aranyos ahogy elbambulva iszol-mosolygott

-Tényleg, min gondolkozol?-kérdezte MinSeo.

-Ja semmin- mosolyogtam.

Miután ott végeztünk elmentünk egy játék terembe, de ezt hamar meg untuk, így inkább elmentünk a parkba. Sétálgatás közben Hyun el tűnt, majd két szál szegfűvel tért vissza.

-Te bolond, azokat nem szabad leszedni-dorgálta meg Minseo szegény fiút.

-már nem mindegy, ugyse vették észre- öltötte ki nyelvét.

-Na jó ez igaz-mosolygott. Elég hamar el telt a dél után. Mikor haza értem felmentem szobámba, és nekiálltam tanulni.

-MinAh kicsim kérlek gyere vacsorázni-kiabált fel anya.

Lementem de apát sehol sem találtam.

-Omma hol van appa?

-Még dolgozik majd csak későn jön, de mesélj mi volt ma?

-Hát tudod... -és elmeséltem szóról szóra mindent.

-nagyon jó, de kérdezhetek valamit, holnap el kell mennem egy bandának az új klipjéhez én leszek a Stylist...eljönnél velem?

-Holnap? De holnap én..

-Dél előtt, holnap úgy is szombat és ha délutánra van programod is végzünk-pislogott rám.

-Na jó..de akkor a héten nem mosogatok-álltam fel és indultam el a fürdő felé.Miután végeztem szobámba mentem, észre vettem, hogy telefonom világít. SMS-em jött egy számomra idegen számról. "Szia MinAh JunHong vagyok holnap 4 kor legyél ott ahol ma találkoztunk, ott várlak. Aludj jól puszi :-* "

az üzenet után,boldogan bújtam az ágyba és hamar el is aludtam.

-Na de most már igazán elmondhatnád melyik bandának leszel/ünk a Stylistjai-nyafogtam anyunak.

-Majd meg látod...de szerintem ismered őket.

-Remek...még több ok, hogy el mond.

-Na jó a B2st az a banda.

-Jaaaaaaa biztos.

-Na ne csináld már kicsim...

végre oda értünk. Egy hatalmas épületnél álltunk meg. Anya ment elől miután elmondtuk  hogy hova is megyünk be engedtek minket. Egy tánc terem felé vettük az irányt amikor be léptünk öt srác állt a managerükkel.

Várjunk na azért hülye nem vagyok de ők nem hatan vannak?

-Jó napot Mrs. Lee Minka vagyok ő pedig a lányom MinAh.

-Örülök a találkozásnak- hajoltam meg.

-Mi is... a nevem Yoon Doo Joon és elnézést szeretnék kérni, hogy csapat társam még nem érkezett meg. Tudtam tudtam nem vagyok hülye, tényleg hatan vannak.És ha jól emlékszem ő a leader.

-Én Yang YoSeob vagyok- hajolt meg egy nagyon aranyos srác.

-Jang Hyun Seung vagyok, és érülök, hogy meg ismerhetem önt és a lányát.

-Szintén- hajolt meg anya is.

-Nos én Yong JunHyung vagyok... és nagyon szép vagy MinAh.

-Kö-Köszönöm- hajoltam meg.

-Na akkor már csak én vagyok, mivel GiKi még nem jött meg...a nevem Son Dong Woon és én vagyok a maknea.

-Na neee

-Mi az?

-Semmi, csak nem nézel ki a legfiatalabbnak..

-Köszi...ezt bóknak veszem- mosolygott.

-De hol van ez az idióta- mérgelődött Doo Joon.

Hirtelen kinyit az ajtó és be lépett rajta ő.

1.rész

1.rész

Költözés, már megint. Msot éppen Szöulba  Pont mire sikerült egy pár barátot szereznem. Bár már megszoktam. Amióta csak az eszemet tudom, 2-3 évnél tovább sehol se maradtunk. Apu cége folyamatosan bővült és őt mindig át helyezték. Örömömre Szöulból már nem fogunk tovább menni mert apu lett a cég igazgató helyettese. Hurrá!

-Hiányozni fog Busan- sóhajtottam amikor elhagytuk a várost. A nem éppen rövid autó útra való tekintettel reggel hatkor indultunk.

-Tudom picim, és sajnáljuk, de most már tényleg maradunk- mondta anya egy doboz pockyt hátra nyújtva.

-Köszi- vettem át tőle a tele doboz nasit- de ilyet inkább ne is ígérj... különben is már megszoktam. Az út közben zenét hallgattam és a pockyt majszoltam. Megmerném kockáztatni, hogy még a csokinál is jobb. 

Kinyitottam szemeimet és már a fő városban is voltunk. Hamar a házunkhoz, az új otthonunkhoz értünk. Nagyon szép környéken volt. A költöztetők a fontosabb, és nehezebb dolgokat már előző nap elhozták, így nekünk már csak a ruhákat kellett. A szobámba mentem, hogy kipakoljak a szekrényembe. Pakolás közben anyu zavart meg.

-MinAh kicsim... kérlek menj el a közértbe és vegyél egy kiló kenyeret.

-Már megyek is- fordultam felé- csak át öltözök. Az éppen bepakolt szekrényből kivettem egy viselhető ruhát, és már indultam is le a konyhába, ahol anyáék éppen pakoltak.

-Akkor kérek szépen egy kis pénzt- nyújtottam kezem. Apa adott pénzt.

-Na..azért ennyibe csak nem kerül egy kenyér- nevettem amikor jobban meg néztem menyi pénzt is kaptam.

-Tudom, de ha valamit meg kívánsz...

-Oké értem- adtam egy puszit apu arcára és már el is indultam. Szerencsére a bolt nem volt messze, így hamar oda értem. Le vettem a polcról egy kiló szeletelt kenyeret és elindultam az édességek felé, megnézni van e a kedvenc mogyis csokimból. Pont egy darab volt még, sikeresen kaptam el egy srác elől, és boldogan indultam fizetni.

-Hély- kiabált utánam az idegen fiú- az az én csokim!

-Mi van? Bocsi de nincs rajta név, így azé aki elvette.

-Te tudod, hogy kivel beszélsz kicsi lány?- igazította meg napszemüvegét.

-Egy beképzelt idiótával?- tettem ölbe kezeimet.

-Tessék? Neked aztán van bátorságod- nyomta lejjebb orrán a napszemüvegét- de nem így gondoltam.

-Ja....nem, de elhiheted, hogy nem is érdekel- vontam meg vállamat majd meg fordultam  Erre az idegen srác elkapta a kezemet, és vissza rántott. Kikapta kezeim közül a csokit, majd ajkaimra tapadt. Én el löktem magamtól, és egy pofonra készülve emeltem kezem, de ez alatt az idő alatt ő nyugiban el futott és eltűnt a boltból.

-Az a szemét....el lopta a csokimat, és...és az első csókomról ne is beszéljünk! Csak kerüljön a szemem elé, és esküszöm, hogy a föld alá juttatom  morogtam "magamban" egészen hazáig. Otthon le raktam a kenyeret a konyha pultra és szendvicseket kezdtem el csinálni. Miután kész lettem, megterítettem az asztalon és neki álltunk enni. Vacsi után lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Muszáj, mert holnap kezdek az új iskolámban.

-Álmos vagyooook- nyafogtam anyának amikor reggel próbált keltegetni. Sajnos későn tudtam csak el aludni, mert folyamatosan az a... inkább ki se mondom, milyen gyerek járt a fejemben. Nagy nehezen, de sikerült ki kelnem az ágyból és magamra erőszakolni az új egyenruhámat.

sose szerettem egyenruhát hordani, de sajnos muszáj. Apu munkába menet bevitt a suliba, mondván, a végén még el tévedek. Az iskola nagyon szép környéken volt és hát valljuk, be a suli sem volt semmi. Nagy nehezen meg találtam az igazgatóit, ahol már az új osztály főnököm Mr. San Bon-Hwa mér várt engem. Meg kaptam az óra rendemet, és meg tudtam azt is, hogy választanom kell egy plusz órát is. Na király remélem találok valami izgit. Miután a formaságokat el intéztük, az ofőm elvitt az új osztályomhoz. Szerencsére pont vele volt óránk ami nem beszélve pont angol volt. Ez a nap nem is kezdődik olyan rosszul  ez a kedvenc órám az összes közül.

-Gyerekek, bemutatom nektek az új osztály társatokat Lee MinAh-t, kérlek legyetek vele kedvesek.

-Annyeong, Lee MinAh vagyok...remélem jól meg leszünk- hajoltam meg, mire a többiek is üdvözöltek. Egy pár lány eléggé furcsán nézett rám, de ez nem érdekelt. 

-Rendben nos akkor kérlek ülj le oda- mutatott a hátsó sorra egy félig épphogy nem alvó fiúra. Oda mentem, majd elő pakoltam az órához szükséges felszerelést. Elég hamar el telt ez az óra. Sokan jöttek oda hozzám a szünetben, hogy beszéljenek velem. Nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy sikerült ilyen hamar be illeszkednem.

-Sziaaaaaaa, én Kwang Minseo vagyok, ő pedig Park Dea-Hyun- mutatott arra a srácra, aki mellett ülök.

-Sziasztok-hajoltam meg- én Lee...

-Tudjuk, az előbb bemutatkoztál- nevetett Dea-Hyun.

-Lenne kedved, suli után eljönni velünk fagyizni?

-Nekem?

-Naná....szeretnénk ha te is a kis csapatunk tagja lennél- válaszolta Hyun.

-Kis csapat?

-Aha, én és Minseo...na meg remélhetőleg te.

-Rendben- mosolyogtam  Még meg beszéltük, hogy hol és mikor találkozzunk, majd elfoglaltuk helyünket, mert be jött a tanár. 

Dea-Hyun és Minseo

bevezetés

Fő szereplők:

Lee MinAh

18 éves minta tanuló lány, aki édes apja munkája miatt sokszor költözött. Nagyon jó érzéke van a divathoz és édes anyja sokszor viszi magával munka helyeire  Nagy álma, hogy állat orvos lesz ha fel nő  De a jövő lehet, hogy mást tartogat neki?

Lee GiKwang

Min Ah-val az elején nagyon ellenszenvesek egymással, de a végén még is egymásra találnak.

Melék szereplők:

Zelo, Zico, Chunji

gyerek kori barátok.

B2St:

Kwang Minseo:

MinAh új osztály társa...aki a legjobb barátja lesz.