3.rész

3.rész

Rögtön fel ismertem az illetőt, fekete keretes napszemüvege megint takarta szemeit.

-Teeee- sziszegtem fogaim között, mire anya felém fordította tekintetét.

-Ismered?

-Mi? Ja nem ú, de miért?

-Hát az előbb azt mondtad, hogy te..

-De,hogy mondtam. Anyu te képzelődtél  legyintettem kezemmel. A még mindig idegennek minősülő srác felénk vette az irányt. Amint levette napszemüvegét, tekintetünk találkozott. Szemeimmel villámokat szórtam felé, amit ő egy fél mosollyal az arcán nyugtázott.

-Elnézést a késésért Lee GiKwang vagyok- hajolt meg.

-Semmi baj, örülünk a találkozásnak a nevem Mrs. Lee Minka vagyok ő pedig a lányom Lee MinAh. Beszélj a magad nevében, ugyanis én rohadtul nem örülök ennek az alaknak. Inkább ugrom le a tizedikről, minthogy ezzel egy percig is egy légtérbe legyek. Anyu oldalba bökött, hogy én is köszönjek.

-Hali-vágtam fancsali képet.

-Na de MinAh.

-Semmi baj, biztos nem tudja a kis fejével felfogni, hogy ki áll előtte- mondta cinikusan.

-GiKwang ezt most fejezd be- szólt rá JunHyung.

-Ha nem tudsz kedveset mondani inkább meg se szólalj- néztem rá szúros szemekkel.

-Húú ezt most meg kaptad-nevetett Yoseob. Anyu az egész jelenetet elég furcsa szemekkel nézte végig. Amikor rá néztem az a tipikus, erről otthon még beszélünk kisasszony nézése volt. Na remek. Már nemsokára két óra lesz, hál istennek már csak fél órát kell ezzel az ős tulokkal egy légtérben lennem és meg szabadulok tőle..a mai napra.

-Kimegyek, hozok valamit inni-kiabáltam anyának, majd ki léptem az öltözőből.Elmentem az automatához  de vissza már nem jutottam, mivel le ültem a földre és ott kezdtem el gondolkozni, vajon miért is ver engem a sors.

-Szia-lóbálta meg kezeit előttem GiKwang.

-Csá. Mit akarsz?

-Csak gondoltam, meg nézem a hölgyet él e még-ült le mellém.

-Aha...de mint látod él, úgyhogy...

-Jaj most miért vagy ilyen?- kérdezte elnyújtott szavakkal.

-Nem is tudom...a csoki vagy talán az ellopott csókom- húztam fel a szemöldököm.

-Jó értem...veszek neked csokit...

-Nem a csoki a fontos...de nem érdekes, én leléptem- ezzel fel álltam és bementem szolni anyának, hogy én megyek.

-Holnap is jössz ugye?-kérdezte Hyun Seung nagyokat pislogva.

-Hát persze- mosolyogtam. Ja sajnos holnap is látnom kell annak a... fejét. A ttöbbiekkel semmi bajom, sőt nagyon aranyosak és kedvesek de az az egy esküszöm feellküldi a vérnyomásom.

Végre itt vagyok a parkba, de Zelo még sehol. Pedig még én is késtem

-Bocsi, hogy késtem- ölelt meg hátulról a nem rég említett személy.

-Semmi...én is épp most értem ide-mosolyogtam.

-Értem, de gyere- húzott maga után egy autó felé. Beszeltünk majd ő megmondta a címet és már el is indult a sofőr.

-Most amúgy hova is megyünk?

-A dormunkhoz...a fiúknak meséltem rólad, és meg akarnak ismerni téged- mosolygott azza az édes mosolyával.

-Értem...amúgy tudsz már türköket a deszkáddal?

-Nana- mondta büszke fejjel.

-Értem, de gondolom nincs időd megtanítani deszkázni- hajtottam le a fejem.

-De...rád bármikor van időm. És kisujj esküt tettünk, hogy ha meg tanulok türköket csinálni, megtanítalak deszkázni.

-Te erre emlékszel még?-kerekedtek ki a szemeim, ő pedig csak bólintott rá.

Nemsokára meg is érkeztünk a dormhoz, ahol öt srác várt minket a kapu előtt.

-Szia...biztos te vagy MinAh – mosolygott egy elég mély hangú szőke srác. Bár ha jobban megnézem mindegyik szőke volt.

-A nevem YongGuk Zelo már sokat mesélt rólad, de tegnap miután találkoztatok még többet mint szokott- mosolygott. Valami hihetetlen gyönyörű mosolya volt.

-Én Young Jae vagyok és nagyon örülök a találkozásnak.

-Én HimChan vagyok ők pedig JongUp és DeaHyun- mutatott végig a többi fiún is.

-Örülök a találkozásnak- hajoltam meg .

Nagyon jól éreztem magam a fiúkkal, rengeteget beszélgettünk és el táncolták nekem az új számukhoz készült táncot.https://www.youtube.com/watch?v=qhy_7QTEPMQ Nagyon tetszett  hihetetlenül jól ráncoltak és valljuk be nem kicsit lepődtem meg Zelo Rapp tudásán.

-Gyere- kezdett el húzni maga után barátom.

-Jó, de hova?

-Megtanítalak deszkázni-kacsintott.

-Oké...de lehet, hogy meg halok ha rá állok-mutattam a magam előtt lévő tárgyra. Erre mindenki el nevette magát.

-Jaj gyere már, nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.

-Ha meg meghalsz majd újra élesztünk- kacsintott YongGuk. Hát köszi, lehet, hogy viccnek szánta de ha én rá állok arra a valamire én tényleg a kórházba kerülök. Mély levegőt vettem, majd hagytam hogy Zelo irányítson. Meglöktem magam jobb lábammal ahogy kérte és meglepetésemre sikerült el indulnom. Megláttam magam előtt egy falat. Na oké MinAh most legyél okos mégis, hogyan kell ezzel a valamivel meg állni?

-MinAh vigyáz!!!!