1.rész

1.rész

Költözés, már megint. Msot éppen Szöulba  Pont mire sikerült egy pár barátot szereznem. Bár már megszoktam. Amióta csak az eszemet tudom, 2-3 évnél tovább sehol se maradtunk. Apu cége folyamatosan bővült és őt mindig át helyezték. Örömömre Szöulból már nem fogunk tovább menni mert apu lett a cég igazgató helyettese. Hurrá!

-Hiányozni fog Busan- sóhajtottam amikor elhagytuk a várost. A nem éppen rövid autó útra való tekintettel reggel hatkor indultunk.

-Tudom picim, és sajnáljuk, de most már tényleg maradunk- mondta anya egy doboz pockyt hátra nyújtva.

-Köszi- vettem át tőle a tele doboz nasit- de ilyet inkább ne is ígérj... különben is már megszoktam. Az út közben zenét hallgattam és a pockyt majszoltam. Megmerném kockáztatni, hogy még a csokinál is jobb. 

Kinyitottam szemeimet és már a fő városban is voltunk. Hamar a házunkhoz, az új otthonunkhoz értünk. Nagyon szép környéken volt. A költöztetők a fontosabb, és nehezebb dolgokat már előző nap elhozták, így nekünk már csak a ruhákat kellett. A szobámba mentem, hogy kipakoljak a szekrényembe. Pakolás közben anyu zavart meg.

-MinAh kicsim... kérlek menj el a közértbe és vegyél egy kiló kenyeret.

-Már megyek is- fordultam felé- csak át öltözök. Az éppen bepakolt szekrényből kivettem egy viselhető ruhát, és már indultam is le a konyhába, ahol anyáék éppen pakoltak.

-Akkor kérek szépen egy kis pénzt- nyújtottam kezem. Apa adott pénzt.

-Na..azért ennyibe csak nem kerül egy kenyér- nevettem amikor jobban meg néztem menyi pénzt is kaptam.

-Tudom, de ha valamit meg kívánsz...

-Oké értem- adtam egy puszit apu arcára és már el is indultam. Szerencsére a bolt nem volt messze, így hamar oda értem. Le vettem a polcról egy kiló szeletelt kenyeret és elindultam az édességek felé, megnézni van e a kedvenc mogyis csokimból. Pont egy darab volt még, sikeresen kaptam el egy srác elől, és boldogan indultam fizetni.

-Hély- kiabált utánam az idegen fiú- az az én csokim!

-Mi van? Bocsi de nincs rajta név, így azé aki elvette.

-Te tudod, hogy kivel beszélsz kicsi lány?- igazította meg napszemüvegét.

-Egy beképzelt idiótával?- tettem ölbe kezeimet.

-Tessék? Neked aztán van bátorságod- nyomta lejjebb orrán a napszemüvegét- de nem így gondoltam.

-Ja....nem, de elhiheted, hogy nem is érdekel- vontam meg vállamat majd meg fordultam  Erre az idegen srác elkapta a kezemet, és vissza rántott. Kikapta kezeim közül a csokit, majd ajkaimra tapadt. Én el löktem magamtól, és egy pofonra készülve emeltem kezem, de ez alatt az idő alatt ő nyugiban el futott és eltűnt a boltból.

-Az a szemét....el lopta a csokimat, és...és az első csókomról ne is beszéljünk! Csak kerüljön a szemem elé, és esküszöm, hogy a föld alá juttatom  morogtam "magamban" egészen hazáig. Otthon le raktam a kenyeret a konyha pultra és szendvicseket kezdtem el csinálni. Miután kész lettem, megterítettem az asztalon és neki álltunk enni. Vacsi után lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Muszáj, mert holnap kezdek az új iskolámban.

-Álmos vagyooook- nyafogtam anyának amikor reggel próbált keltegetni. Sajnos későn tudtam csak el aludni, mert folyamatosan az a... inkább ki se mondom, milyen gyerek járt a fejemben. Nagy nehezen, de sikerült ki kelnem az ágyból és magamra erőszakolni az új egyenruhámat.

sose szerettem egyenruhát hordani, de sajnos muszáj. Apu munkába menet bevitt a suliba, mondván, a végén még el tévedek. Az iskola nagyon szép környéken volt és hát valljuk, be a suli sem volt semmi. Nagy nehezen meg találtam az igazgatóit, ahol már az új osztály főnököm Mr. San Bon-Hwa mér várt engem. Meg kaptam az óra rendemet, és meg tudtam azt is, hogy választanom kell egy plusz órát is. Na király remélem találok valami izgit. Miután a formaságokat el intéztük, az ofőm elvitt az új osztályomhoz. Szerencsére pont vele volt óránk ami nem beszélve pont angol volt. Ez a nap nem is kezdődik olyan rosszul  ez a kedvenc órám az összes közül.

-Gyerekek, bemutatom nektek az új osztály társatokat Lee MinAh-t, kérlek legyetek vele kedvesek.

-Annyeong, Lee MinAh vagyok...remélem jól meg leszünk- hajoltam meg, mire a többiek is üdvözöltek. Egy pár lány eléggé furcsán nézett rám, de ez nem érdekelt. 

-Rendben nos akkor kérlek ülj le oda- mutatott a hátsó sorra egy félig épphogy nem alvó fiúra. Oda mentem, majd elő pakoltam az órához szükséges felszerelést. Elég hamar el telt ez az óra. Sokan jöttek oda hozzám a szünetben, hogy beszéljenek velem. Nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy sikerült ilyen hamar be illeszkednem.

-Sziaaaaaaa, én Kwang Minseo vagyok, ő pedig Park Dea-Hyun- mutatott arra a srácra, aki mellett ülök.

-Sziasztok-hajoltam meg- én Lee...

-Tudjuk, az előbb bemutatkoztál- nevetett Dea-Hyun.

-Lenne kedved, suli után eljönni velünk fagyizni?

-Nekem?

-Naná....szeretnénk ha te is a kis csapatunk tagja lennél- válaszolta Hyun.

-Kis csapat?

-Aha, én és Minseo...na meg remélhetőleg te.

-Rendben- mosolyogtam  Még meg beszéltük, hogy hol és mikor találkozzunk, majd elfoglaltuk helyünket, mert be jött a tanár. 

Dea-Hyun és Minseo