6.rész

6.rész

Este már kaptam is egy SMS-t Gi Kwang-tól, hogy holnap reggel értem jön a lakásunkhoz. Szemeimet forgatva írtam neki választ.

" Te idióta, attól, hogy te rá érsz nekem még lehet más programon....pl az iskola! Szóval bocsi, de ez nem fog össze jönni"

Az üzenet elküldése után nem sokkal telefonom rezgése okozott nekem szívrohamot. Hát persze, hogy ő írt...ki más.

"Sebaj, akkor majd a sulidnál várlak....nekem az egész nap jó."

Á én meg őrülök, muszáj lesz el mennem arra a hülye találkára, pedig egy porcikám sem kívánja. Az észak alatt nem nagyon tudtam aludni. Folyamatosan forgolódtam, ezért inkább bekapcsoltam a gépemet. A fény olyan hirtelen jelent meg, hogy percekig csak azt a bizonyos fehérséget láttam. Egy kis idő elteltével viszont újra láthattam. Még épp, hogy csak fel léptem Skypra, már fel is villant a chat ablak. Az én drága Zelom írt rám.

A Chates beszélgetés: Zelo MinAh

Szia hercegnő, hogy hogy fent vagy? :) <3

Sziaaa én szőke hercegem<3 :)))... Nem tudok aludni :(

De ezt én is kérdezhetném tőled :P

Joung Up üzeni, hogy ő segít neked aludni :D

Hát sajnos most lesz próbánk :((

Oh...hát várom szeretettel, az ablakom nyitva van ;) De te nem akarsz jönni a próba helyett? *-*

De nagyon szívesen mennék, de sajnos nem lehet :( Holnap suli után nem érnél rá? Deszkázhatnánk megint ;)

Sajnos nem....:/ azzal az idióta öntelt felfuvalkodott Gi Kwang-al fogok találkozni :@

Szegényem..... Himchan üzeni, hogy ha szeretnéd megmentünk :D

Az nagyon jó lenne, de nem akarok szemét lenni, sajnos hülye voltam és meg ígértem :/

Hát oké..te tudod ;)

De ha segítség kell csak csörgess meg :*

Megjegyeztem <3

De nekem sajnos mennem kell, aludj jól hercegnőm <3 :*

Rendben...puszi :* én drága hercegem <3

Ezzel le is lépett, én pedig csak néztem tovább az üres chat ablakot. Nem tudom mikor aludhattam el de reggel a billentyűzetre dőlve keltem fel. Órámra nézve tapasztaltam, hogy még csak negyed nyolc van. Várjunk csak..negyed nyolc.

-Baszus elfogok késni pattantam ki az ágyból és a fürdő felé rohantam.Olyan gyorsasággal lettem kész, mint még soha. Mint az őrült rohantam le a lépcsőn aminek köszönhettem le is gurultam róla.

Ennyire még nem éreztem magam szerencsésnek, még időben be értem.

-Már féltem, hogy be sem érsz-pattant le mellém Dea Hyun.

-Jaj..nem kell félni nem hagynálak magadra-nyomtam egy puszit orrára.

Az óráknak nagyon hamar vége lett, de én nem akartam ki menni a teremből, semmi kedvem nem volt Gi Kwang-hoz. A többiek után 10 perccel mentem ki remélve, hogy már elmentek, de persze , hogy nem. Drága ősztájtársnőim épp sikítozva állták körbe a rám váró fiút.

-Remek- motyogtam magamban, mire próbáltam feltűnés nélkül el osonni. Persze, hogy nem sikerült.

-MinAh..már azt hittem ki sem jössz  kiáltott utánam, mire az összes cicababa rám meresztette azt a tipikus mi van meg meg öllek te ribanc tekintetett.Mint aki meg nem hallotta mentem volna tovább, de ekkor valaki hirtelen meg ragadta a karomat. Meg fordultam és szembe néztem vele.

-Te meg, hogy kerültél mellém?

-Titok- kacsintott, majd kezemet még szorosabban fogva a kocsija felé kezdett el húzni. Be szálltunk  és én csak akkor vettem észre, hogy öltöny van rajta.

-Te meg minek öltöztél ki?

-Hát tudod úgy gondoltam, hogy elviszek egy gyönyörű lányt ebédelni-kacsintott rám.

-Áááá értem, akkor én ki is szállnák  nem akarok zavarni  nyúltam kilincsért, nem nagyon zavart hogy megy az autó.

-És akkor kivel ebédelek?

-Hát majd azzal a csinos csajjal..

-Te ezt direkt csinálod? Rólad beszélek te pabo-mosolygott.

-Én gyönyörű? Eddig nem az ellenkezője voltam- vontam fel szemöldököm, mire ő elpirulva rázta meg a fejét. Na remek.

-De ne haragudj de ez, hogy néz ki te ki öltözve én meg ebben a hülye egyenruhában...

-Erre is van megoldásom. Azzal hátranyúlt és előre adott egy dobozt, amiben egy ruha és cipő volt.

-Zsír-forgattam szemeim- és hol vegyem át?

-Gondolom itt-forgatta ő is a szemeit. Chh jó vicc drágám, tuti meg van szegény húzatva  Orvost neki, de azonnal.

Végül felvettem a ruhát, de csak amikor meg érkeztünk és ő kiszállt. Szerencsére az ablakok sötétítettek voltak, így tuti nem látott semmit. Nagyon tetszett a ruha és a cipő is.

-Wáááh! Tudod amikor megvettem nem gondoltam volna, hogy annál is jobban tud kinézni, de rajtad csodásan néz ki-bókolt, amit én el is engedtem fülem mellet. Az étteremben mindenki minket bámult, ami nagyon idegesített. Hamar befejeztük az ebédet. Örültem, hisz azt hittem, hogy végre megszabadultam tőle. De sajnos nem, ezután következett még csak a szenvedésem eleje, ugyan is a vidámparkba vettük az irányt.

Valaki...akárki mentsen meg!!